még ha eltolsz is...

...Magadtól, jó újra látni Téged.

függőszék...

...függőszék, amely az égen van egy felhőfülre csomózva a kunkori farkú matrózkötéllel, és amelyben ketten ülünk, és ránézek gyönyörű ajkaidra, és biztosan tudom, hogy Te vagy az, miközben azt sem tudtam még akkor, hogy ki is az a Te...

újra és újra...

...szólok hozzád, pedig a szavak gyakran gyér cséplésének csupán annyi értelme van, hogy összefüggő történetnek láthassam őket, egy történetnek, melyben mindketten az elbeszélő Hősei vagyunk. Hogy összefüggő történetnek láthassam magunkat. Egészen addig, amíg bele nem ülök végre - masszívan - az elbeszélő székébe...

amikor szomorúnak vagy mérgesnek látlak...

...amikor elfelejtünk levegőt venni és nincsenek szavaim, és annyira, de annyira kínos a csend; és amikor ezekben a nehéz pillanatokban Te szavak nélkül hagyod, hogy a szenvedésem, a légszomjam és az én-telenségem gátlás nélkül uralkodjon el felettem, olyankor érzem, hogy mily végtelenül szeretsz. sose kell kimondd. a távolléted a bizonyosság rá.