szombat, december 22, 2012

A mákosguba és vizibicikli...

...Világa. Úgy, de úgy hiányzik, úgy fáj. Hadd panaszkodjak, kérlek. A krumplitörő sose sírt még így.

szombat, december 08, 2012

kinek és hányszor...

...hallgassak el szövegeket, meséljek el csendet. még és még és még... ha bűn is, elepedek. bármit is jelentsen ez a szó, mert úgy hangzik, mintha azt jelentené, amit érzek..

péntek, november 02, 2012

A remény...

...a leghegyesebb nyílvessző.

vasárnap, október 28, 2012

Lassan landol...

.................................................. ............ ....... .... .. .

kedd, október 16, 2012

haikuba haj...

...haikuba hajló haj
vizes tincs számban

hétfő, október 15, 2012

Júlia...

...te vagy Rómeó is, az a rossz hírem. De van rosszabb. Shakespeare is te vagy. Ez a mondat is, meg  a pont a mondat végén. Pont.

csütörtök, szeptember 20, 2012

szerda, augusztus 22, 2012

VALLOMÁS HELYESEN HANGSÚLYOZVA

Érdemes már előtte, de utána már kötelező ez ITT!


Fiatalodtál. De jól áll neked ez is.
Sajnálom, hogy nem vagyok ennél is gyorsabb, erősebb, könnyedebb, szívem mélyéről sajnálom. Tulajdonképpen ez a legnagyobb bánatom.  Bár már totális K.O. állapotban, de még így is teljes erőbedobással küzdök az árnyékaimmal, bár alig-alig ütöm meg a mércét kis időre, azt is segítséggel. Nem panasz, csak infó. NEM panasz, csak DURVA infók rólam, ennyi.
Szükségem van Rád. De nem tudom, miért... Legkönnyedebben azt válaszolja a tudatom erre, hogy szeretlek... Hogy mert SZERETLEK Téged! De nem akarom becsapni Magamat, se Mást, és nem bízom az Egómban. Abban végképp nem! Szörnyű ingoványos állapot, szörnyű! Miközben amikor épp beismerem, hogy semmi és senki másra nem vágyom, csak Rád, és már azonnal bűntudatom is van emiatt, mert nem akarlak a gondolataimmal megsérteni. Se Téged. Se Mást. Ugye érted.
Mégis, Te vagy a lehető legnagyobb vonzás és taszítás együtt, egy időben az életemben. A taszítás pedig, Barátom, csak és kizárólag az irántad érzett tiszteletből fakad. Önmaga farkába harapott kígyó, s bár elég egyértelműen mélyeszti belém a fogait, engem mégis bizonytalanságban tart. Beszorultam két valóság közé, mozdulni sem bírok, talán ezért is van ez az egészségügyi összeomlásom is, mely során hét napig az idő túlnyomó részében egyetlen milliméterre sem tudtam megmozdulni, mert a poklok pokla csapott bele a csontjaimba és idegeimbe; a létező leggonoszabb mérgek és vegyi anyagok haragjában foganhatna, olyan pokolról beszélek: a valaha általam elképzelt legzsigeribb fajdalomnak a tízszerese, húszszorosa. Kipreparált lüktetésként feküdtem a matracon, és a világ legértelmetlenebb kérdésén töprengtem, Miért? 

Minden erőmmel küzdök, hogy folyamatosan a legnagyobb félelmeimet meghaladva tudjak úgy kommunikálni, hogy senkinek se okozzak kárt, senkinél se sértsek határt, és mivel ez maga is egy félelem, ezért ezt a félelmet is kell leküzdenem, ahhoz, hogy tisztán kommunikáljak. És magától értetődő módon a világért SEM szeretnélek zaklatni, meg ilyenek!
De azt érzem, hogy az egész életemet készülök felszámolni, átalakítani Miattad, Érted.
És tudom, ezek szavak.
És tudom, itt vannak a testi fájdalmak is, amikkel még operálhatok tudatos-talanságomban, de akkor is ezt csinálom, néha gyorsan, néha lassan, de minden erőmmel.
Be kell ismernem saját Magam előtt is.
Lehet évek kitérőjével, de akkor is ebbe az irányba haladok.
Igen, igen, oké, nem meditálok eleget!
De legalábbis igyekszem a legkevésbé szenvedős(1) formáját megtalálni, ez talán nem bűn?! Amikor az ember erőt gyűjt épp hosszú távra…  És Neked még mindig, ebben a percben is, ott a lehetőség azt játszani, hogy mégis átléptem a határt...
El tudod képzelni, mekkora a súlya ennek az érzésnek? Mekkora teher?? Hogy ez akár lehetséges egy hangybajusznyit is? El tudod valóban képzelni, mekkora teher? Főleg, azokban a pillanatokban, amikor ÉPP csinálom... A testi inkvizíció lelki megfelelője. Nem könnyű ám idelent.
***
(Épp most vagyunk túl egy nagyon rövid megbeszélésén annak, hogy Te számomra nagyon fontos, ha nem a legfontosabb történet vagy most életem minden vonatkozásában.)
***
Az aggódást is vállalni kell, az utána következő töménytelen aggódást. Hogy talán a barátságodat sem tartom ezzel tiszteletben, szemben a félelemmel, hogy mégis csak ki kell tárnom a szívem, mert csak így találhat utat a Tiedhez. Másképp nem, akár tévedek, akár nem. De tudomásul kell vennem, hogy a barátságodat mindenképp kockáztatom! Tudom, hogy képes vagy átérezni, valójában milyen nagy teher ez, olyan érzések mellett, mint hogy Te vagy a legfontosabb ember az életemben.

Ezért tömören csak ezt szeretném elmondani Neked:

Szeretettel nézd el nekem kérlek, hogy olyan nehezen hiszem el azt, hogy ha teljesen elhinném, akkor valóban igaz lenne a kétségbevonhatatlan legmélyebb fantáziám, miszerint Te és Én összetartozunk. Nézd el, kérlek, még ha ez az egész maga is csak az én fantáziám! (Utóbbi esetére a Másért való őszinte aggodalommal kell számolnom, ami szintén szívből fakad.)
Ha úgy találod, meg tudod tenni ezt nekem, az engem máris nagyon boldoggá tesz!
Nagy becsben tartanám.

Szép délutánt kívánok Életednek, Életemnek!
Puszi.

(1) És hát a leginkább szenvedősben vagyok. Valamit mégis rosszul csinálok…

péntek, április 20, 2012

minden, amit látunk...

...nézőpont.
nem valóság.

minden, amit hallunk...

...vélemény.
nem tény.

kedd, március 27, 2012

péntek, március 23, 2012

szombat, március 17, 2012

eljátszod...

hogy eljátszod, hogy nem félsz. na, de miért? ugye nem azért, mert félsz? nincs vesztenivalód...

kedd, március 13, 2012

most akkor feljegyzem ide fáradtan...

...hogy úgy döntöttem, nem érdekelsz többé. Isten fáradt üzenete pedig, hogy ő dönt...

péntek, március 09, 2012

hogy szeretni tudjalak...

...úgy, ahogy valóban szeretlek, meg kell tanulnom gyűlölni Téged.

csütörtök, március 08, 2012

rossz a szekere...

...ennek a szívnek, melyen szállítják. a szalma még csak-csak, ami tartja. meg a te kezeid.

kedd, március 06, 2012

az éjszaka...

...legmélyebb álmaiban sincs olyan sűrű sötét, amilyen annak a mély tekintetnek a megcsillanó feketesége, mint búcsúzáskor a szemedé.

szombat, március 03, 2012

péntek, március 02, 2012

a szabadságom...

...őrzője vagy minden pillanatban. legalábbis azokban, melyeket árnyékában megcsonkított énem elfogad...

szerda, február 29, 2012

érzem, hogy...

...a gondolataim csak egy kenősajt belső, fehér masszája, mely kipréselődik a szem-telen kígyózó kígyóba, miután ránehezedett egy porcos térdnek az ovális kalácsa...

péntek, február 24, 2012

még ha eltolsz is...

...Magadtól, jó újra látni Téged.

függőszék...

...függőszék, amely az égen van egy felhőfülre csomózva a kunkori farkú matrózkötéllel, és amelyben ketten ülünk, és ránézek gyönyörű ajkaidra, és biztosan tudom, hogy Te vagy az, miközben azt sem tudtam még akkor, hogy ki is az a Te...

újra és újra...

...szólok hozzád, pedig a szavak gyakran gyér cséplésének csupán annyi értelme van, hogy összefüggő történetnek láthassam őket, egy történetnek, melyben mindketten az elbeszélő Hősei vagyunk. Hogy összefüggő történetnek láthassam magunkat. Egészen addig, amíg bele nem ülök végre - masszívan - az elbeszélő székébe...

amikor szomorúnak vagy mérgesnek látlak...

...amikor elfelejtünk levegőt venni és nincsenek szavaim, és annyira, de annyira kínos a csend; és amikor ezekben a nehéz pillanatokban Te szavak nélkül hagyod, hogy a szenvedésem, a légszomjam és az én-telenségem gátlás nélkül uralkodjon el felettem, olyankor érzem, hogy mily végtelenül szeretsz. sose kell kimondd. a távolléted a bizonyosság rá.